Szia,
Sisi vagyok, endometriózissal diagnosztizált. A mai írás erejéig átveszem a The Body Shop blog felett az irányítást, ugyanis szeretném elmesélni neked a történetem, és felhívni a figyelmedet erre a krónikus betegségre, amely csak Magyarországon több mint 200 000 nőt érint.
Ha te is fájdalmas menstruációval küzdesz, gyakran puffadsz, vagy akár felmerül a meddőség gyanúja, akkor arra kérlek maradj és olvass tovább! Nem arról fogok írni most, hogy mi is az az endometriózis, hiszen a témában temérdek hasznos információt szerezhetsz most már a neten böngészve. Inkább azt mesélem el, hogy én, aki nem hitte, hogy érintett lehet, hogyan indult el a felismerés útján.
A menstruációm és én
A fentebb említett tünetek egy része nálam is rendszeres. A meddőségről még nem tudok nyilatkozni, mivel nincs a pár éves terveim között a gyermekvállalás.
A sztori az első menstruációmmal kezdődik. Átlagos életkorban, 12 évesen jött meg az első vérzésem, amelyet már akkor is erős fájdalom kísért. Azt sajnos nem tudom, hogy ebben a korban is jelen volt-e nálam ez az alattomos betegség (bár elvileg nem ritka ez a kor sem), de az biztos, hogy egész életem során küzdöttem a piros betűs napokkal. Viszont ennek ellenére 14 éven keresztül nem gyanakodtam, hogy bármilyen komolyabb probléma állhat a háttérben. A családomban és a közvetlen környezetemben is természetes dolog volt a fájdalmas menstruáció. Havibaj, amely sajnos valóban nem egy kellemes időszak, pedig elvileg létezik olyan nő, akinek ez nem okoz problémát. Számomra ez mindig is elképzelhetetlen volt, pedig én még ahhoz képest egészen megúsztam, hiszen nem hánytam, vagy ájultam el minden egyes menstruációm alkalmával, mint sok más lány és nő.
Ezt a ’semmi baj nincs’ tudatot erősítette bennem az összes nőgyógyász is egyetlenegy kivételével, akivel az életem során találkoztam. Ezernyi cikkben olvastam olyat, hogy a menstruációs fájdalmat a nők valójában csak beképzelik, igazából nincs is jelen, nem létezik – csak hiszti. Kezdtem elfogadni, ez így normális, és nincs mit tenni ellene. Fáj és kész, ez van.
Hogyan indult el nálam a felismerés?
Valójában 3-4 évvel ezelőtt hallottam, vagyis inkább olvastam először az endometriózis fogalmáról, amit a Word szerkesztője most is aláhúz… De ekkor még mindig úgy voltam vele, hogy én biztosan nem vagyok érintett benne. Előtte sosem hallottam ezt a kifejezést, így elraktároztam magamban, hogy létezik ilyen, de ennyi. Nem akartam és nem is mertem belegondolni, hogy érintett lehetek. Aztán körülbelül egy évvel ezelőtt jött szembe velem egy női magazinos cikk, amelyben egy lány mesélte el a saját endometriózis történetét. A sztori számomra egyik kulcsfontosságú eleme az volt, hogy a lányt sokáig IBS-el diagnosztizálták félre. Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy bélműködési rendellenesség, amely rendszeres hasi fájdalommal, puffadással és más kellemetlen emésztést érintő tünetekkel jár – hasonlóan, mint az endometriózis. Az IBS nálam is jelen volt, legalábbis a gasztroenterológusom szerint, és ez nyitotta fel végre a szemem arra, hogy én is endometriózissal érintett lehetek. Ekkor eldöntöttem, kivizsgáltatom magam, de most nem bíztam a véletlenre. Endometriózis specialistát kerestem, aki szakértő a témában, és nem fog azzal elhajtani, hogy semmi gond nincs velem.
Hogyan zajlott a vizsgálat?
Az adatlapom kitöltése után egy hosszabb egészségügyi felmérés következett. Ennek során olyan kérdésekre is válaszolnom kellett például, hogy ovuláció során érzek-e fájdalmat, gyakran puffadok-e, a pisilés jár-e kellemetlen érzéssel, vagy gyakran van-e részem fájdalmas szexuális élményben. Ezek a kérdések bár intimek, mégis nagyon fontosak, hiszen az endometriózis vezető tünetei közé tartoznak, még akkor is, ha nincs mindig mindegyik jelen a betegeknél.
A konkrét vizsgálat ultrahangos ellenőrzést jelentett. Azt érdemes megjegyezni, hogy ezzel 100%-osan nem mondható meg biztosra az endometriózis jelenléte, mivel az csak műtét közben derül ki, de rengeteg arra utaló tünet mutathat rá, amellyel szinte biztossá válhat a diagnózis.
A műtétet, amelyet a legtöbb esetben laparoszkópia segítségével végeznek el, gyermekvállalás előtt 1-2 évvel szokták javasolni. Ennek az egyik fő oka az, hogy sajnos a betegség által okozott összenövések bármikor „visszanőhetnek”, hiába estünk át a műtéten, így ezek eltávolításával érdemes növelni a teherbeesés lehetőségét. A tüneteket és a fájdalmas pillanatokat viszont gyakran a műtét sem szűnteti meg.
Pont a gyerekvállalás nem tervezettsége miatt, én egyelőre nem estem túl a műtéten, viszont ez nem jelenti azt, hogy mehet az élet ugyanúgy tovább. Annak érdekében, hogy ne terjedjen ki még nagyobb területre az endometrium, minél előbb érdemes belekezdeni a kezelésbe és az életmódváltásba.
Hogyan érintett ez engem lelkileg?
Sokaktól hallom, hogy számukra megkönnyebbülés volt az, hogy megtudták a fájdalmaik okát, nálam ez nem így volt. Bár belül, mélyen nem lepődtem meg, azért végig reménykedtem, hogy a diagnózis az lesz – nincs itt semmi gond. Már így is eléggé sok egészségügyi probléma állt mögöttem, és egy kicsit ezzel együtt kezdett már sok lenni az egész.
Viszont ahelyett, hogy önsajnálatba vagy önhibáztatásba kezdtem volna, inkább próbáltam a dolgok mélyére nézni. A testem már hosszú ideje életmód, de leginkább étrendváltásért kiáltott, így ezzel kezdtem – bár őszintén szólva, csak óriási fokozatossággal tudtam ebbe belevágni. Az egészet 2020 őszén kezdtem, de még most sem tartok ott, ahol sok drasztikusabb vélemény szerint kellene. Amire viszont büszke vagyok, hogy elkezdtem magamban felismerni a lelki okokat és a különböző betegségeim összefüggését. Az orvosok hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az emberi test egy összetett szerkezet, és csak egyetlen területre fókuszálnak. Én viszont próbálom minél inkább megérteni a testem egészének jelzéseit. Ha valóban figyelünk, akkor gyorsan észrevehetjük a bekapcsolt vészjelzőket, viszont tény, hogy ehhez nem elég a tiniként kapott biosz órák figyelembevétele. Magunknak kell utánajárni rengeteg ok-okozatnak, mert sokszor mástól nem kapunk segítséget, főképp a jelenlegi helyzetben.
Idén végre rávettem magam arra is, hogy elkezdjek pszichológushoz járni, mivel hiszek abban, hogy a legtöbb testi tünet mögött valamilyen lelki ok vagy trauma húzódik, és egy testben elkezdett kezelés sikerességéhez szerintem nélkülözhetetlen, hogy a lelkünkben is begyógyuljanak a sebek.
Ha te is hasonló helyzetben vagy, és endometriózissal vagy más női problémával küzdesz, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül. Ne ostorozd magadat azért, ami veled történik, hiszen ezek a göröngyös utak tesznek még erősebbé és kitartóbbá. Teljes értékű, szeretnivaló és csodálatos vagy, egy olyan helyzetben is helyt tudsz állsz, ami sok kihívást sodor az utadba.
Gyanakodsz arra, hogy te is érintett lehetsz a betegségben?
Mindenképp specialistához fordulj ilyen esetben. Az Endometriózis Magyarország weboldalán rengeteg hasznos információt és szakértőajánlót is találhatsz.
Ha még több személyes történetet olvasnál, akkor pedig ajánlom figyelmedbe HeyJulie vlogját, aki szintén endometriózisban szenved.
Engem pedig a Sinspiration blog alatt találhatsz meg, ha tovább olvasnál életem mozzanatairól.
